Néha furcsa paradox dolgokat tud produkálni az élet. Arra bizonyára sokan emlékeznek, hogy 2010-ben, az akkori győztesek egyetlen tollvonással eltörölte városunkban a nyugdíjasok részére húsvétkor és karácsonykor kiutalt kétezer forintos támogatást, amit 2014-ben, Bálint József vezette új önkormányzat egy tollvonással vissza is állított. Egyrészt erre ígéretet is tett, másrészt ez nem csak kampányfogás volt a részéről, hiszen 2010 előtt sok éven keresztül juttatott az akkori önkormányzat támogatást, segítséget a nyugdíjasok részére, melynek összege idővel jelképessé vált, de olyan jelképpé mely üzenetet is közvetített. Köszönetet azért az áldozatos munkájukért mellyel felnevelték a jövő generációját és "életben" tartották városunkat. Nehéz időszak volt, nélkülözéssel, de őszinte, tiszta szeretettel és becsülettel eltöltött évekkel. Ezért jár a köszönet és ezért is volt sokak számára érthetetlen és elfogadhatatlan a támogatás megszüntetése, amikor még a pénzügyi lehetőségek is jobbak voltak a mainál. A mostani önkormányzat a nehézségek ellenére sem adta fel annak a lehetőségét, hogy húsvétkor és karácsonykor anyagi támogatást nyújtson a legidősebb korosztály számára.

2016. december 8-i testületi ülésen két kiemelt témában is döntés született. Az egyik napirendi pont szerint a város gyermekétkeztetési feladatok ellátására intézményt alapít, a másik napirendi pont a városi Uszoda üzemeltetését rendezte.

Haladva 2016 vége felé, a városon úgy söpörtek végig a zendülések szelei mint Herman Wouk zseniális regényében a Caine hadihajón. Pedig jelenleg még béke is van, bár az elmúlt hetek, hónapok migráns kampánya jobban hasonlított egy közelgő háborúhoz, mint egy békés népszavazáshoz. Annak ellenére, hogy a megválasztott képviselőknek a város érdekeit, politika mentesen kéne képviselniük, ez valójában soha nem volt így. És nem lesz. "Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd" - írta 40 évvel ezelőtt Gabriel García Márquez a Száz év magány című remekművében, mely a mai napig is érvényes, sőt a mai napig borzolja a mindennapok békés életét. Városunk sem maradhatott ki ebből az "élményből", mely főleg év vége felé közeledve eresztette ki tövig a karmait. Kezdődött az építményadó emelése körüli perpatvarral, mely után futószalag adták egymásnak kilincsek a sajtótájékoztatók, melyekben pénzügyi csődről, alkalmatlanságról zengtek ódákat. Az ellenzéki vádakra jött az érdemi válasz tényekkel, melyek után talán pihenőre is térhettek volna a felek, de a Vagyonhasznosító Kft vezetőjének lemondása újból felizzította a "mondjon le" tűzet.

Arisztotelész kb. 2500 évvel ezelőtt írt először egy üres tábláról, melyre soronként jegyezte fel észrevételeit, gondolatait korának problémáiról. A görög filozófus úgy gondolta, hogy alapból senki sem rendelkezik a bölcsek kövével, a tényeket, az igazságot a maguk valójában és nem mások hatalmi ambícióinak kellékének kell leírni, hiszen sokan vannak akik a szavaknak hisznek és nem a tényeknek. Ezért kell az üres tábla, hogy tételről tételre, szóról szóra, számról számra "tabularázzuk" az igazságot. November 23-án, délelőtt Kalocsa Város Polgármestere is arra vállalkozott, hogy tabula rázza a városban keringő rémhíreket, melyek Simon Zoltán, Fidesz városi szervezetének elnökének sajtótájékoztatóját követően "futótűzként" terjedt el Kalocsán. Nem volt nehéz dolga a tűznek, hiszen az oltásért felelős polgármester éppen szabadságát töltötte (néha neki is jár egy kis pihenés a csatározások közepette), így ki lehetett használni azt a néhány napot, hogy valótlan állításokkal, elferdített számokkal bombázzák a várost. A cél kettős volt, egyrészt az országosan már jól bevált kormányzati kommunikációs stratégiát alkalmazva, amit annyiszor elmondunk, azt egyszer úgyis elhiszik az emberek, másrészt "kóstolgatni" a város vezetését, hogy vajon a polgármester úr mikor gondolja úgy, hogy ebből neki már elege van.

A hét elején ízelőt adott a fagyosra váltó, leköszönő ősz, voltak napok amikor felrémlett George R. R. Martin, A tűz és jég dalában (sorozatban Trónok harca) szereplő Stark-ház mottóját: “Közeleg a tél” – volt olyan országrész ahol már hóemberek tornyosultak, de mifelénk ez még szerencsére elmaradt. A hó helyett zöld "hulladék" (nem kedvelem ezt a jelzőt, de ez a hivatalos verzió) zsákokkal teltek meg Kalocsa utcái. Aki már látott zöld térképet, az tudja, Kalocsa azon kevés Bács-megyei városok egyike, ahol annyi fa és "zöldség" övezi az utcákat, hogy azok együttesen kitennének egy Gemenci erdőt. Hozzánk képest a többi város jobban hasonlít a Góbi-sivataghoz, igaz nekik kevesebb gondjuk is van a pihenni készülő fák elsárgult leveleinek begyűjtésével. Az erdők már régen kitalálták a megoldást, a lehulló levelek komposztálják, táplálják a földet, biztosítva az élet körforgását. A városban ez nehezen valósítható meg, itt a gereblyék kerülnek elő és a zsákok, melyből már annyi tornyosult fel Kalocsa utcáin, hogy azzal egy áradó Dunát is meglehetne fékezni. A szemétszállításáért felelős cég, amit már az állam felügyel (NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordinációs és Vagyonkezelő Zrt. - csuda szép név!) egy hete el is kezdte az ütemezés szerint a zöldhulladékok összegyűjtését...nem kevés hátrahagyott "kupaccal".

Megtörtént az, amire kevesen számítottak. A Képviselő-testület legutóbbi ülésén, az építményadó emelése nem kapta meg a kellő szavazatot. Ezen talán mégsem kéne csodálkozni, ki szeret több adót fizetni és ki meri felvállalni a népszerűtlen döntéseket és ki tud túllépni saját maga politikai törekvésein? Jelenleg sajnos nagyon kevesen. Még akkor sem, ha az elutasítók is tudták, a város zökkenőmentes működéséhez meg kellett volna lépni az építményadó emelését. Még sem volt "bátorságuk", többre tartották az üres, demagóg frázisokat és a vélt politikai előnyöket. Adót senki sem szeret fizetni, ennek közel 3 ezer éve, maga az adó ókori egyiptomi "találmány", már akkor is berzenkedtek ellene az emberek, ha most rendeznének egy népszavazást az adók eltörléséről, a 98 %-s nem, 99,99 % igenné változna. Lehetne vele villogni, óriásplakátokkal lehetne elárasztani az országot és hirdetni a győzelem diszkrét báját. A gond az, hogy a kiadásokat valamiből fedezni kell, bár lehetne fénymásolni a húszezres bankókat, de azt ugye a törvény szigorúan bünteti, közgazdaságilag meg inflációt gerjeszt, aztán néhány nap múlva azon kapnánk magunkat, hogy a tojás darabja ötezer forintot kóstál. Jó lett volna megtalálni az arany középutat, melyről Horatius azt írta: "Nem szabad szélsőségek szerint élni, mindig meg kell találni a középső utat. "