Arisztotelész kb. 2500 évvel ezelőtt írt először egy üres tábláról, melyre soronként jegyezte fel észrevételeit, gondolatait korának problémáiról. A görög filozófus úgy gondolta, hogy alapból senki sem rendelkezik a bölcsek kövével, a tényeket, az igazságot a maguk valójában és nem mások hatalmi ambícióinak kellékének kell leírni, hiszen sokan vannak akik a szavaknak hisznek és nem a tényeknek. Ezért kell az üres tábla, hogy tételről tételre, szóról szóra, számról számra "tabularázzuk" az igazságot. November 23-án, délelőtt Kalocsa Város Polgármestere is arra vállalkozott, hogy tabula rázza a városban keringő rémhíreket, melyek Simon Zoltán, Fidesz városi szervezetének elnökének sajtótájékoztatóját követően "futótűzként" terjedt el Kalocsán. Nem volt nehéz dolga a tűznek, hiszen az oltásért felelős polgármester éppen szabadságát töltötte (néha neki is jár egy kis pihenés a csatározások közepette), így ki lehetett használni azt a néhány napot, hogy valótlan állításokkal, elferdített számokkal bombázzák a várost. A cél kettős volt, egyrészt az országosan már jól bevált kormányzati kommunikációs stratégiát alkalmazva, amit annyiszor elmondunk, azt egyszer úgyis elhiszik az emberek, másrészt "kóstolgatni" a város vezetését, hogy vajon a polgármester úr mikor gondolja úgy, hogy ebből neki már elege van.

A sajtótájékoztatón elég hamar egyértelmű vált, hogy városunk polgármesterét hiába riogatja az ellenzék Cato az ókori római író, történetíró, államférfi szállóigéjével ( "ceterum censeo carthaginem esse delendam" - egyébként javaslom Karthágó elpusztítását), Kalocsa városa minden rosszindulatú híreszteléssel ellentétben, nincs csőd közeli állapotban. Pedig lehetne, ha az eltelt két évben a város ott folytatta volna a pazarló gazdálkodást, ahol az elődök abbahagyták. Azok most tűzet csiholnak és minden erejükkel azon vannak, hogy aláássák a város hitelét, miközben elfelejtik, hogy a nevükhöz fűződő 4 év alatt milyen anyagi hiányokat okoztak a városnak, és melyeket a mostani vezetésnek kellett rendbe tenni.

A teljes igazsághoz azt is hozzátartozik, hogy Kalocsa város költségvetése szinte a rendszerváltás óta szerkezeti hiánnyal küzd, amelyet a pénzügyi stabilitást figyelembe véve közép és hosszú távon meg kell oldani úgy, hogy a pénzügyi hiány ne a magyar állam (kormány) lojalitásától függjön. Ezért is fogadta el a Képviselő-testület a stabilitási rendeletét melyben rögzítésre került, hogy csökkenteni kell a város és intézményei kiadásait, a bevételeit pedig növelni kell. Ebbe a sorba tartozott az építményadó emelésének javaslata, amely a testülettől nem kapta meg a többségi szavazatot, de ez nem jelenti azt, amit az ellenzék szócsövön keresztül harsogott, hogy csődbe megy a város.

Nem, a város nincs és nem is lesz csőd közeli helyzetbe, a gazdálkodás megfontolt és takarékos. Az persze tény, hogy sokkal jobban is állhatnánk, ha az elődök öröksége nem nyomná még a mai napig is város gazdálkodását.

2014-ben a város költségvetése az átadás-átvételi jegyzőkönyv tanulsága szerint 146 milliós hiánnyal lett átadva, melyhez a különböző KFT-k (volt belőlük jó néhány) "csontvázai" csatlakoztak. A Kalocsai Parkgondozó és Közszolgáltató Nonprofit Kft. a csőd szélére kerül, 2014 decemberében már nem tudta finanszírozni a kiadásait, sőt az esedékes decemberi fizetésekhez sem rendelkezett fedezettel. A 24 milliós póttámogatás nem csak azt jelentette, hogy az ott dolgozók nem maradtak fizetés nélkül az ünnepek előtt, hanem azt is, hogy emiatt a város tényleg csőd közeli helyzetbe került, hiszen évvégén csak "nullszaldós" lehetett a város pénzügyi mérlege.

A többi KFT (Menza, Vagyonhasznosító, Városmarketing, Security) a megalakulásuk óta termelte a veszteséget, melyhez jött az elhíresült DÉMÁSZ-projekt, mely atombombaként robbant, amikor a város megkapta a 230 milliós (!!!) fizetési felszólítást a közvilágítás tartozásról. Magában ez a tétel földbe döngölhette volna várost, de az eredményes tárgyalásoknak és egy sikeres kiegészítő önkormányzati támogatásnak, valamint a KalocsaKom eladásának köszönhetően kifizette a város a DÉMÁSZ felé mutatkozó tartozását, valamint konszolidálni tudta a KFT-k működését. Mindezeket úgy, hogy közben nem mutogatott vissza, nem bíróságokon kereste az igazát, hanem felvette a megoldás kesztyűjét és közel 2 év alatt elfogadható szintre hozta a város költségvetését.

Valószínűleg ezzel nem számolt az ellenzék, és amikor a jövőt stabilizáló építési adó emelést a testület nem fogadta el (erről itt olvashatnak bővebben), újból csatasorba állak. Tücsköt, békát és bogarat hordtak össze, mindezt egy városi csőd rémképével ékesítve. Ezt rázta tabulába városunk polgármestere. Ahogy 2500 évvel ezelőtt Arisztotelész: tényekkel, számokkal teleírva a táblát. Nem vaktöltényeket eregetett az égnek, hanem tényszerűen vázolta az eltelt 2 évet. Nem nevezte magát "évértékelőnek", csődbiztosnak, de megváltónak sem. Azt teljesítette az elmúlt 2 évben amire vállalkozott: Kalocsa szolgálatára. A város költségvetése, gazdálkodása kiszámítható és stabil, mondjanak bármit az "évértékelők" és az ellendrukkerek.

Egy történet szerint, az igazságot kereső tudós négy embernek beköti a szemét és egy elefánthoz vezeti őket. Az első megfogja a farkát és azt mondja: ez egy kötél. A második a lábát tapintja meg és azt mondja: ez egy fa. A harmadik az ormányát fogja és azt mondja: ez egy kígyó. A negyedik meg először körbejárja, majd leveszi a szeméről a kötést és azt mondja: nem eltakarni kell az igazságot, hanem megmutatni.

Városunk polgármestere az utóbbi megoldást választotta.

A sajtótájékoztató részletes anyaga IDE KATTINTVA olvasható.