Ma reggel találtam a postaládámban egy pártok által küldött levelet. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy jelenleg nincs kampányidőszak. Nos, úgy tűnik, tévedtem. Pedig milyen jó volt eljátszani a gondolattal, hogy végre békén hagynak bennünket a politikusok! De nem, Önök nem bírnak nyugodni! Kalocsa népe tavaly októberben döntött.

Azt akarta, hogy szűnjön meg az az ámokfutás, amit az előző testület egyes tagjai  végeztek négy év alatt. Nem akarták a hozzá nem értő, de önmagukat annak tartó, beképzelt és arrogáns kabineteseket. Nem akarták a Kft-ket. Nem akarták a nagyzolást, a szivarsarkot, a szmokingot, a városháza lezárását.

Döntöttek a kalocsaiak. Még a fideszesek  egy része sem szavazott  Török Ferencre és csapatára, mert ők is látták, hogy mi folyik a városban.

Létrejött az új testület élén a független polgármesterrel. Csak sajnálni tudom Őket. Sejtették, hogy nagy a baj, sok a hiány, de ennyire talán senki sem gondolt.

Tisztelt Simon Zoltán és Dr. Filvig Géza, akik jegyzik ezt a levelet! Ebben a négy éves időszakban önök is rábólintottak mindenre. Megszavazták a Kft-ket, bólogattak a kabinet urainak, Önök kirúgtak mindenkit, aki nem bólogatott elég gyorsan. Elsőként a volt jegyzőt. Felhalmoztak egy csomó adósságot. Ide hoztak Bajáról vezetőket, akit ebben élen jártak.

Most, amikor helyre kell állítani a város gazdálkodását, ki kell fizetni az elmaradt gáz - és villanyszámlákat, a helyi beszállítókat, rendezni kell a megmaradt Kalocsamenza, Vagyon -és Parkgondozó Kft helyzetét, akkor Önök leveleket dobálnak be a postaládákba, s hergelik a lakosságot. Nem hergelni kell, hanem dolgozni ezért a városért. Ki kell találni a megoldási módokat, nem pedig pártpolitikát csinálni pillanatnyi népszerűségért.

Azt mondják tiltakozzunk, ne adjuk el a KalocsaKOM-ot. Rendben van.
 
Kérdem én, mi lesz  ennek a következménye? Nem lesz miből feltőkésíteni a Kft.-ket. Be fognak bukni. Hogyan érinti ez majd a kalocsaiakat?

Azt is megmondom:

1. El kell bocsátani az ott dolgozó emberek egy részét.
2. Nem lesznek kifizetve a beszállító vállalkozók. Pedig ők is kalocsaiak. Megdolgoztak a pénzükért. Családok mehetnek tönkre. Nem egy, nem kettő. Sokan.

Miért nem fizették ki őket 4 év alatt? Én azt tanultam a szüleimtől, hogy annyit vásároljak, amennyire van pénzem. A magyar szólás így fogalmaz: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Érdemes lett volna megfogadni!

Azt is nehezményezik, hogy eladják az ipari parkban levő területeket. Úgy gondolom, az a dolguk, hogy vállalkozóknak eladják, akik majd befektetnek, s munkahelyeket hoznak létre.  Nekünk, kalocsaiaknak! Örüljünk neki! Fel nem foghatom, hogy azok uszítanak, küldik a leveleket, hergelik szép szólamokkal a lakosságot, akik miatt ez a baj bekövetkezett.

Ha levelek nyomtatási költségét, s kihordás díját és a válaszboríték postai költségét beadták volna az adósság csökkentésére, akkor talán tettek volna valami jót.

Több értelme lett volna.

(Olvasói levél, név és cím a szerkesztőségben)