Egy régi bölcselet szerint, szennyezett pohárba nem érdemes tiszta vizet önteni. Ezzel szemben egy másik gondolat szerint az őszinteség elhárít minden csapást és kristályvízzé tudja változtatni még a mérget is. Nem szó szerint, de városunkat az elmúlt hónapokban ez a kettősség jellemezte. Az önkormányzati választások utáni első napok, hetek után már egyértelművé vált, hogy az előző vezetés nem éppen tiszta poharat hagyott a polgármesteri íróasztalon. Ami egyrészt senkit sem ért váratlanul, hiszen a választók a változásra szavaztak. Másrészt akik felvállalták a következő 5 év szolgálatát ők sem gondolták, hogy ilyen nehézségek mellett kell helyes irányba terelni a várost.

Emellett folyamatosan ott dörömbölt a nyilvánosság ereje, a város nagyobbik fele, mely a változásra szavazott, várta a tényeket, a vádakat, sokan feljelentéseket szerettek volna és bizony voltak olyanok is szép számmal, akik már ácsolták a giotont. Főleg az "elkapott" félmondatok és a rövid, tényeken alapuló közlések után melyek a csontvázak folyamatos kihullásáról szóltak. Lassan Kalocsán is játszódhatna a kultikussá váló The Walking Dead sorozat, ugyanis annyi zombi bújt ki a szekrényekből, hogy azok ellen Rick Grimes elszánt csapata sem tudná felvenni a küzdelmet.

Az új városvezetés mégis megpróbálta. A csatározás jelenleg is tart, lassan az összes zombit sikerült lefegyverezni (az előbb említett sorozatban sokkal durvábban bánnak el velük) és a kárfelmérés is a végéhez közeledik. Ezt onnan lehet tudni, hogy városunk polgármestere is "megtörte" a hallgatást és a mai napon megjelenő Kalocsai Néplap hasábjain próbál tiszta vizet önteni a pohárba. A kérdés csupán az, hogy a bevezetőben idézet bölcseletek közül melyiket választja polgármester úr. A válasz egyértelmű, hiszen mást nem is választhatott, csak az őszinteséget. Az nem lett volna megoldás, hogy az egész poharat a szemétbe dobjuk és nem pazarolunk belé többé tiszta vizet. Azzal csak elodáztuk volna a gondokat - éppen úgy, ahogy a Vagyonhasznosító és Könyvvezető Nonprofit Kft tette. Ők nem aprózták el, egyszerűen "megmásították" (polgármester úr kozmetikázást említett, a lakosság meg inkább más szót használ, de az már büntető kategória, ezért inkább nem is idézem) a könyvelést és nemes egyszerűséggel számlákat nem könyveltek le, így biztosítva a Kft "eredményes" működését. Mely a rendrakás után több tízmilliós tőkevesztést okozott. De hasonló pénzügyi problémák vannak a Parkgondozónál és a Menza Kft-nél is. A részleteket nem is folytatom, a riport minden adatra kitér.

Ajánlott olvasmány minden Kalocsai lakos számára! Természetesen csak akkor, ha érdekli az igazság és nem akar elbújni a politika hamis álarca mögé.

Ma reggel miközben sorban álltam a boltban, az előttem várakozó Néplappal a kezében próbálta elütni az időt. Már majdnem a pénztárhoz ért amikor halkan megjegyezte: - Miért csak most jön elő ezekkel Jóska? Már régen ki kellett volna teregetni a szennyest. - Nem várt választ, gyorsan be kellett csuknia az újságot, mert ő következett a kasszánál. A kérdése jogosnak is tetszik, elég sokan vannak (vagyunk) a városban, akik hiányolták a "tetemrehívást". Gyors válaszokat és gyors ítéletet vártunk, a pumpa főleg akkor szaladt az égig, amikor a testületi-üléseken éppen azok kérték számon a jelenlegi városvezetést, akik a riportban feltárt zombikat a városra szabadították.

Akik jól ismerik polgármester urat, azok tudják, ő soha nem lábbal rúgja be az ajtót.  "...ezen nem rágódni kell, hanem előre kell menekülnünk" - fogalmazta meg a Kalocsai Néplap cikkében. Annyit azért hozzá tett, hogy "ez a régi vezetés bűne". A gondom az, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, hogy erről a régi vezetés nem akar tudomást venni, simán homokba dugják a fejüket és egy kis kárörömmel szemlélik azokat az erőfeszítéseket melyekkel megpróbálja a városvezetés egyensúlyba állítani a pénzügyi mérleget. És mikor a megoldásnak látszó KalocsaKOM eladása szóba került, hirtelen az aggódó anyuka szerepébe bújva támadták az elképzelést.

Melynek tényleg van érzelmi oldala. Annak ellenére, hogy a hálózatot EU-s pénzekből valósította meg anno a város, akik azt választották (több mint háromezren), egy kicsit maguknak is érzik. Ennek persze előzményei is vannak: a lakossági szervezkedésből induló első kábelhúzás, a rossz emlékű Fibernet, majd jött a szakítás és egy új városi hálózat kiépítése. Most meg az eladás, mely egy tragikus Shakespeare-i végkifejlet, pont olyan mint a Rómeó és Júlia története. A különbség annyi, hogy itt nem egy véletlen félreértés jelenti a véget, hanem a makacs tények állították olyan döntés elő a várost, amihez senki nem tud tapsolni. Nem kiálthatunk oda Kántornak, hogy lehet örülni, mert annak most még nincs itt az ideje. Egy dologgal azonban mindenkinek tisztában kell lennie: a KalocsaKOM eladása nem merült volna fel, ha  a "kitisztult ködösített számok" nem kényszerítik rá a városvezetést. Nem adtam össze a cikkben szereplő milliókat mert azok végösszege sokunk számára a lehetetlen kategóriáját jelentik.

Jelen pillanatban csak annak tudok örülni, hogy polgármester úr egy hosszabb ellenőrzési folyamat után tiszta vizet öntött a pohárba. Azt még nem tudhatni, hogy ebből a vízből egy-két éven belül kristályvíz fakad-e, de ismerve a kitartását és elkötelezettségét a város iránt, egyben biztosak lehetünk: rajta nem fog múlni.