"Szabadság alatt azt értem, hogy nem kell olyat elfogadnom, amivel nem értek egyet, még egy olyan rendszerben vagy világban sem, amelyet elfogadok. Vagyis igazat adhatok az ellenfélnek." Albert Camus, a francia író, filozófus vetette papírra az előbbi bölcseletet az 1968-as francia diáklázadások idején. Az idézet említése természetesen nem a véletlen műve. Néhány napja összefutottam egy régi ismerősömmel, akivel néhány évvel ezelőtt egy kissé összezörrentünk amikor számon kértem egy barátom minden ok nélküli kirúgását. Akkor azt vágta a fejemhez, hogy vegyem tudomásul, az igazság náluk van és ott is marad. Szerencsére tévedett, amit "pletyka-szinten" hallva elég nehezen emésztett meg és a mai napig hordozza azt a fajta bénultságot amit a választások elvesztése okozott. Ettől függetlenül amikor összefutottunk a sétálóutcában nem fordította el a fejét és minden előzetes "udvariasságot" félre téve nekem szegezte a kérdést: - Jó érzés győztesnek lenni? Először nem nagyon értettem mit is akar ezzel mondani, de akkor eszembe jutott a három évvel ezelőtti számonkérés és sejtettem mit akar kihúzni belőlem.

- A győzelem ízét azért kedvelem, mert nyugodton leállhatok itt veled beszélgetni és holnap senki sem fog felhívni és számon kérni azért, mert veled beszélgetek. Tudod a választás másnapján már mosolyt és nyugalmat láttam az emberek arcán és nem félelmet. - mondtam neki nyugodt hangon, amit valószínűleg nem nagyon díjazott, mert válasz nélkül továbbsétált.

Tudom, hiszen az elmúlt hónapokban én is számtalan olyan véleménnyel találkoztam, melyek szó szerint vért és fejeket követeltek az új városvezetéstől. Nehéz kérdés ez, hiszen sokakban teljes jogosan dúltak az indulatok, de úgy érzem, hogy polgármester úr megfontoltam és főleg emberségesen járt el. Voltak olyan testületek, irodák, melyeket azonnal megszüntetett (sajtóosztály, kabinet) és voltak olyan, a mai nem érthetetlen és elfogadhatatlan intézkedések melyeket azonnal törölt a "nyilvántartásból" (pl. ellenőrzött belépés a városházára). Megfontoltan nem kiáltott egyből farkas után és nem küldte az egész rendszert a giotin alá. Pedig sokunk szerint az lett volna igazságos, péppé zúzni azt a diktatórikus, önimádó hatalmi berendezkedést, amit a választók úgy dobtak a sutba, hogy közben a hatalmon lévők már a győzelmi vacsorára készültek. De jogászként és főleg kalocsaiként tudta, hogy a jogszabályok betartásán kívül nagyon fontos, hogy mindannyian Kalocsán élünk, sokunk több évtizede ismeri egymást és ha egy hatalom szortírozza az embereket, akkor egy idő után csak áldozatok és olyanok veszik körül, akik elvtelenül lesik minden mozdulatát.

Kontroll nélkül. És ha már nem lesznek olyanok akik őszintén megmondják a hatalomnak, hogy mit csinál rosszul, akkor az hiába áll a tükör elé, csak egy önelégült tükörképet lát és nem a valóságot. Ezért fontos, sőt a legfontosabb az őszinteség és a szabad véleménynyilvánítás.

És azért örültem annak, amikor meghallottam az új önkormányzat "vezényszavát": a szolgálatot. Meggyőződésem, hogy ez a legfontosabb. Nem kell több "felhőkarcoló", nem kell csónakázó-tó és kisvasút (ezeket meghagyjuk Felcsútnak), nem kell vízesést utánzó fényreklám. Tiszta utcák kellenek, tiszta árkok, rendben tartott járdák és utak, balesetmentes játszóterek. Törődés a nyugdíjasokkal, segítség az elesetteknek. És ami talán a legfontosabb: munka...munka...és még egyszer munka.

Nem lesz könnyű feladat, de ha megmarad az alázat és a szolgálat, a város is "fényre derül".