Haladva 2016 vége felé, a városon úgy söpörtek végig a zendülések szelei mint Herman Wouk zseniális regényében a Caine hadihajón. Pedig jelenleg még béke is van, bár az elmúlt hetek, hónapok migráns kampánya jobban hasonlított egy közelgő háborúhoz, mint egy békés népszavazáshoz. Annak ellenére, hogy a megválasztott képviselőknek a város érdekeit, politika mentesen kéne képviselniük, ez valójában soha nem volt így. És nem lesz. "Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd" - írta 40 évvel ezelőtt Gabriel García Márquez a Száz év magány című remekművében, mely a mai napig is érvényes, sőt a mai napig borzolja a mindennapok békés életét. Városunk sem maradhatott ki ebből az "élményből", mely főleg év vége felé közeledve eresztette ki tövig a karmait. Kezdődött az építményadó emelése körüli perpatvarral, mely után futószalag adták egymásnak kilincsek a sajtótájékoztatók, melyekben pénzügyi csődről, alkalmatlanságról zengtek ódákat. Az ellenzéki vádakra jött az érdemi válasz tényekkel, melyek után talán pihenőre is térhettek volna a felek, de a Vagyonhasznosító Kft vezetőjének lemondása újból felizzította a "mondjon le" tűzet.

Magáról a lemondásról túl sokat nem kívánunk mondani, minden vezetőnek lehetősége van idő előtt befejezni amit elkezdett, az már más kérdés, hogy ha egy vezetőnek szakmai jellegű vitája van a tulajdonossal, akkor azt a munkáltatóval kellene megbeszélni. Mert lehet, hogy az önkormányzat több pénzt ígért a feladatok elvégzésére, de pont neki kell tudnia, hogy milyen örökséget vett át (az átvétel után a csontvázak libasorban hullattak ki szekrényből) és eddig milyen segítséget kapott. Valójában ezzel sem lett volna túl nagy gond, de az ellenzék "szóvivője" a két fél szakmai vitájára úgy csapott le mint egy keselyű. Újabb sajtótájékoztató, újfent "mondjon le" - most már mindenki aki nem "táborlakó".

Közben meg néhány nap múlva érkezik advent második angyala, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szívben. Vajon városunkból tud annyi szeretetet összegyűjteni, hogy azzal világítani tudjanak az égiek?

Hagyjuk is el a gondokat (mások úgyis naponta ezzel fognak traktálni minket), készüljünk az ünnepekre, vásároljunk, örüljünk és szeressünk. Akinek meg éppen más elfoglaltsága akad (újabb sajtótájékoztató, újabb mindenki mondjon le) az esetleg gondolkodj el azon, hogy minden nehézségek ellenére 2016 karácsonyfája alá sem üres dobozok kerülnek. Persze jobb lenne hasonlítani egy Fejér megyei kis falucskához, ahol annyi TAO pénz fordult meg az elmúlt néhány évben, mint Kalocsa több éves költségvetése.

Megújult a Mentőállomás, felújítottuk a sportpályát, átadásra került a Hagyományok Háza, nyáron végre lezárult a Kalocsa Szíve program, Sportpark létesítésére pályázott a város, több éves hányatott sors után a záportározó is gazdára talált, Kalocsa történetének egyik ékköve a Vasútállomás az elenyészett helyett múzeummá alakult, az ott lakók aktív közreműködésével befejeződött a Csokonai utca szennyvíz bekötése, megújul a Kalocsai Uszoda és Gyógyfürdő termál részlege. Kalocsa és Paks városa is közelebb van egymáshoz, mint valaha, ezt a közeli kapcsolatot együttműködési megállapodás aláírásával is megerősítették polgármestereik a XXVII. Paprikafesztiválon. Ha már fesztivál, a paprikás ünnep mellett idén is nagy sikerrel zárult a Kék Madár Fesztivál, melynek kitalálója, szervezője és szíve, Lakatos György fagottművész Kalocsa város Díszpolgára kitüntetést kapta.

Kirchheim unter Teck és Kalocsa testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulóját ünnepeltük az idén, Kulával is bővült a kapcsolat, több személyes találkozásra is sort került. A kultúra sem maradt árván, sikerrel zárult a II. Kalocsai Magyar Kultúra Hete c. sorozata, a Kortárs Művészklub rendezvényein a művészek és művészetpártolók találkozhatnak, beszélgethetnek egymással, valamint a Kulturális Központ, a Városi Galéria, a Tomori Pál Könyvtár, és a Kalocsai Színház is állandó "szereplője" volt városunk kulturális életének.

Ezek csak címszavak és nem is fedik le az egész 2016-s évet, de ha bírálunk és célpontokat keresünk, akkor jusson az is eszünkbe, hogy milyen nehézségeken kellett átvergődni a városnak. Minden híresztelés ellenére a város költségvetése nem omlott össze és 2017-ben sem fog padlót fogni, bármilyen erővel is hirdetik egyesek az eljövetelét. Ehelyett néhány nap múlva advent második angyala száll le közénk, egyre közelebb kerülünk az áldott ünnepek semmivel sem pótolható szeretetéhez.

"Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János)