Tavaly ősszel zajlott városunkban egy kisebb rangadó, mindössze egy focimeccsel. Ez volt a Lúzerek Ligája, két indulóval. E kicsi, és csak kevés helyen jegyzett csörtében aztán megtörtént a megtörténhetetlen, mert ha mégsem történt volna meg a megtörténhetetlen, akkor ezt a várost nem is Kalocsának hívnák, hanem például Debrecen lenne neve. Vagy mondjuk, Kecskemét. Esetleg Baja. Vagyishogy, még csak fel sem lehet sorolni, hogy melyik másik város lehetne Kalocsa, mert szinte bármelyik, kivéve Kalocsa.

Ez az egyfordulós meccs még csak igazi derbinek sem volt nevezhető, csak egy selejtezőcske volt csupán, aminek előtte egyes tanult emberek előre és nagy magabiztossággal adták hírül nekünk, képzetleneknek, hogy kik lesznek a végén a selejtek, de később még az is kiderült, hogy a közvélemény-kutatásra a tanultak szerint a szórakozó helyek, meg a trafikok a legalkalmasabbak. Csak reméljük, hogy legalább a fogadóirodák zárva voltak akkortájt, mert a dolgok nem éppen az előrejelzéseik szerint alakultak.

Valahol mérkőzés 90. percének elején járhattunk már, és a nézők is szedelődzködtek, amikor egy „pezsgősjóskának” gúnyolt beugró, aki korábban még csak kerettag sem volt, a félpályáról picit megpöckölte a lasztit, ami a hátsó alakzatokban toluló „biztonsági őrök” feje fölött magasan átszállva, hálót szaggatva tekeredett a jobb felsőbe (0:1). Ez az apró kis jelenet olyannyira a meccs vége felé történt, hogy már a középkezdésre sem futotta az időből, a spori hármat fújt a sípjába, és nagy bölcsen mindenkit beterelt az öltözőbe. Egyeseket azért, hogy az ünneplő tömeg agyon ne tapossa őket, másokat pedig a saját szurkolóik haragja elől menekített.

A híradások szerint a lúzerek öltözőjében azóta is arról folyik a disputa, hogy egy biztosra vett meccset hogyan lehetett ilyen megalázó módon elveszíteni, miközben újságírók tömegei élnek egészen jól abból a maguk kreálta két álkérdésből, hogy mi lett volna, ha a bíró a meccs elején befújja a tizenegyest a veszteseknek, vagy például akkor, ha a meccs közepe táján kiállítja a győztes csapat későbbi gólvágóját. Sokáig lehetne még meditálni az apró részleteken, de a trófea már a magasba emeltetett, és öt évig a „pezsgősjóska” vitrinjében díszeleg.

És, hogy kicsit komolyabbra fordítsuk a szót, fedjük hát fel azt az első pillanattól nyilvánvaló dolgot, hogy eleddig az önkormányzati választásokról beszéltünk, és annak utóéletéről.

Mostanság viszont úgy hallani, hogy új csapatkapitány választás, azaz ahogy ők mondják, tisztújítás lesz a Fideszben. És mi közünk ehhez nekünk, még csak jeggyel sem - nemhogy bérlettel - rendelkező, közönséges földi halandóknak? Hát, ha más nem, akkor Kalocsa jövője. Merthogy a Fidesz a kormányzó párt, és senkinek sem lehet mellékes, hogy mi történik mondjuk a kalocsai kulisszáik mögött.

Jól látható, hogy tavaly ősszel a képviselő-testületbe épphogycsak becsusszantak permanens haragban állnak a világgal, és vívnak boldog-boldogtalannal, ha kell, ha nem, csak éppen a város ügyeit nem képesek előmozdítani. Gondolok itt például arra, hogy 150 millió számukra beígért önhikiről beszélnek, amiből ellenzékben mindössze 24,5 milliót sikerült megszerezniük a város számára, de ez már egy másik meccs, ahol úgyszintén 0:1-re áll a találkozó, csak itt öngóllal vezetnek a korábbi győztesek.

Illúzióink azért ne legyenek! Ha ezúttal mások kerülnek be közülük az új vezetésbe, valószínűleg velük sem fogunk egyetérteni, de szót talán igen. És akkor Kalocsa elindulhat a felemelkedés útján, mert biztos vagyok benne, hogy köztük sem csak lúzerek vannak.

(olvasói levél - változtatás nélkül közöljük)