Kossuth Lajos már 1847-ben szót emelt a szabad sajtó érdekében, és felemelte szavát a „gondolatölő” cenzúra ellen.

1848. március 13-án az Ellenzéki Kör elfogadta Irinyi József által megfogalmazott tizenkét pontot, amely magában foglalta a sajtószabadság követelését. „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”.

Mit gondolnak? Mennyit változott a sajtó szabadsága 1848 óta? Ugyan nem tudjuk, mit jelentett Kossuthék korában a cenzúrázott sajtó. De ha elgondolkodunk azon, hogy egy hírt hányféleképpen tálalnak felénk a különböző médiák, megfordulhat a fejünkben, mi az igazság? Valójában mi is történt? Egyre nehezebb értelmezzünk a körülöttünk zajló világot. A híreket hallva az jár a fejünkben, milyen összefüggések lehetnek a felénk tárt információk között.

A sajtó szabad! – mondják, de valóban az? Európában szeretjük azt hinni, hogy igen. És a világ többi részén? Az ottani sajtó szabad? Az újságírók és riporterek úgy informálják az olvasót vagy nézőt, hogy csak a valós tényeket tárják fel? Mindannyian tudjuk a választ.

Sokan nem merik vállalni és szabadon kimondani véleményüket. Vélt vagy valós félelmek tartják vissza őket. És valahol igazat kell adnunk nekik, hiszen nem mindenki harcos jellem. Csodáljuk az őszinte és nyílt embereket, és itt legbelül azt érezzük: Igen! Végre! Valaki ki merte mondani az igazságot! Valakinek van bátorsága elénk tárni a valós tényeket!

Hát ez lenne a sajtó feladata. A korrekt tájékoztatás, a társadalom széles köreinek információval ellátása. Hiszen a sajtó a tudósítások során erős véleményformáló szereppel is bír. Érdekek alakította világban élünk, ahol a sajtó hatalom. A törvényhozás, az igazságszolgáltatás, és a végrehajtás mellett a 4. hatalmi ággá nőtte ki magát.

És mit tehetünk mi, hétköznapi emberek a sajtó szabadságáért? Hogy elvárjuk, minden újságírótól és riportertől, hogy a körülöttünk zajló eseményeket tényszerűen tárják fel előttünk. Hogy pártatlanul, kizárólag az igazságot szem előtt tartva tájékoztassanak minket.

A.G.